Manapság egyre népszerûbb sport a síelés, s a hideg idõ beálltával egyre többen lesik a környezõ országok és hazánk hójelentéseit. A síelés remek sport azok számára, akik szeretik szabadidejüket aktívan tölteni, ám ne feledkezzünk meg arról, hogy a legtöbb baleset a sítúrákon történik! Ennek az az oka, hogy a magyarok a szomszédos országok lakóival ellentétben telente csak néhány napot töltenek léccel a talpukon, és elõzetes felkészülés nélkül vágnak neki a lejtõknek! Ha nem akarsz kockáztatni, és szeretnéd téli szabadságodat gondtalanul élvezni, tudatosan készülj a síelésre!
Mi az oka a sok balesetnek?
Fontos tudnunk, hogy a síelés nagyon összetett mozgás, amely nem csak teljes izomzatunkat veszi igénybe, hanem jó kondíciót is igényel. A balesetek többségét az okozza, hogy a sportolók nincsenek tisztában saját korlátaikkal, és igyekeznek minél több idõt folyamatosan a pályán tölteni. Az egész napos terhelés rendkívül megeröltetõ a szervezet számára, így a fáradás következtében lassul a reakcióidõ, romlik a koordináció. A síelés gyors mozgás, így a figyelem romlása általában komoly következményekkel jár a pályákon.
Hogyan elõzhetõ meg a sérülés?
Ha elõre tudjuk, hogy szabadságunkat a havas hegyek között szeretnénk tölteni, célszerû már a tervezett utazás elõtt legalább 4-5 héttel megkezdeni a felkészülést. A síelés más jellegû mozgás, mint amilyen mozgásformákat év közben gyakorlunk, ezért még annak sem árt felkészülni rá, aki profi a pályákon! A ráhangolódást kezdjük állóképességi edzésekkel, fussunk, gyalogoljunk tempósan. Felejtsük el a sík terepet, menjünk ki a szabadba, vagy állítsuk be a futópadot olyan programra, amely bizonyos idõközönként változtat a meredekségen! 2 hét elteltével fokozatosan iktassunk be edzéseinkbe olyan gyakorlatokat, amelyek kifejezetten a comb és farizmokat erõsítik, illetve ne feledkezzünk meg törzsizmaink megdolgoztatásáról sem! A guggoló helyzetbõl való felugrások különbözõ irányokba remek gyakorlatok, mert utánozzák a sízõ mozgást és igénybe veszik a láb izomzatát. Végezzük ezeket irányváltoztatással is, így javíthatjuk koordinációs készségünket is! Az edzés végén mindig nyújtsunk, hiszen a síelésnél hajlékonyságra, rugalmasságra is szükség van.
A helyszínen ne akarjunk a megérkezés után rögtön lécre pattanni! Pihenjünk inkább, majd legalább 20 perc bemelgítést követõen induljunk csak el a lejtõn! Amennyiben szeretnénk megtanulni valóban jól síelni, kérjük oktató segítségét és ne feledjük: a lejtõn a legfontosabb szabály, hogy ne akarjunk többet annál, mint amire a pályán valójában képesek vagyunk!