Egyszerûen megfogalmazva: hõtermelés! És ez a kifejezés tökéletesen kapcsolható étkezéseinkhez. Amikor ugyanis táplálékot veszünk fel, anyagcserénk értéke nõ és ez által testünk hõmérséklete is, ahogy felhasználja a bevitt kalóriákat. Viszont egyáltalán nem azonos arányban.
A felvett kalóriák nagy részét hõként égetjük el!
A tápanyagoknak termikus hatása eltérõ. A fehérjének van a legnagyobb, a szénhidrátoknak közepes, a zsíroknak a legkisebb termikus hatása. Érthetõbben: amikor 100 kcal zsírt eszünk, csak 3 kcal fog hõként elégni, amikor ugyanennyi szénhidrátot, akkor abból 12-15 kcal lesz hõ, míg 100 kcal fehérje esetében akár 20 kcal is lehet a hõmennyiség (Swaminathan et al., 1985.)
Már ebbõl is látható, hogy túl sok zsírt fogyasztani nem érdemes, hisz annak jó része átalakul testzsírrá!
Ronthatunk-e termogenezisünkön?
Igen! Ha olyan diétákat követünk (vagy étkezésünk úgy állítjuk össze), amely alacsony szénhidrát- és fehérje bevitelre alapoz túl magas zsírtartalom mellett! Vagy egész egyszerûen, amikor alacsony napi kalória-bevitelünk és, ezáltal kevesebb hõt termelünk, és testünk hõmérséklete lecsökken. Ekkor kevesebb kalóriát égetünk el.
És hogyan javíthatunk?
A fentiekbõl értelemszerûen következik. Elõször is optimalizálni kell a hõtermelést (fõként, amikor cél a zsírvesztés). Ezt a kalória bevitel (maximum) 15 %-os csökkentésével érhetjük el, mégpedig úgy, hogy a szénhidrát és fehérje bevitelt megfelelõ szinten tartjuk, miközben a bevitt zsírok mennyiségét csökkentjük! A kalóriaszintet drasztikusan megszorítva csökken alapanyagcserénk, izomtömegünk és hõtermelésünk mely, számunkra nem épp szerencsés fordulat.
Emellett a magas kalória-felhasználás eszköze lehet még, ha öt-hat adagra osztjuk bevitt kalóriáinkat ezzel kihasználva a már cikkünk elején említett étkezés utáni 10 %-os anyagcsere érték növekedést.
Egyszerû! Most már tudjuk (és értjük is); többször kell ennünk keveset, hogy hõ termelõ folyamataink, anyagcserénk, termogenezisünk a javunkat szolgálja!
Szalka Andrea